Időskor: ugrás az evolúcióban

Az életkor növekedése jelentheti a kulcsot az emberi evolúcióhoz: a kutatók megtalálták azt az időszakot, amikortól elkezdtünk "öregedni".

Életet az éveknek

"Az idős emberek jelentik a kulcsot az emberi civilizációhoz" - nyilatkozták kedden azok a kutatók, akik bizonyítékot találtak egy különös evolúciós folyamatra. Nevezetesen arra, hogy nagyjából 30000 évvel ezelőtt kimutathatóan megnőtt elődeink átlagéletkora - magyarán egyre többen kezdtek tovább élni. A folyamat pedig népesedési robbanáshoz vezetett.

Rachel Caspari a Michigani Egyetemről és Sang-Hee Lee a kaliforniai Riverside Egyetemről arra a felfedezésre jutottak, hogy azok az embercsoportok, amelyekben több idős ember volt, bizonyos területeken jóval sikeresebbek voltak ellenfeleiknél.

"Sok elméletet olvashatunk azzal kapcsolatban, mi lehetett az a tényező, ami előnyt biztosított a mai embernek. Kutatásunk egy egyszerű dologgal magyarázza ezt a változást, bár a teljes folyamatra - vagyis hogy hogyan lettek a modern emberek idősebbek és bölcsebbek - még nincs bizonyíték" - mondta Caspari.

"Nézetünk szerint az életkor emelkedése két következménnyel járt a túlélés esélyének növekedésében" - mondta Caspari, az evolúcióra specializálódott antropológus egy telefoninterjúban a Reutersnek.

"Először is az egyedeknek több utóduk lehetett, hiszen ha valaki tovább él, még akkor is lehet gyereke, ha a gyerekeinek már van. Másodszor aki tovább él, tovább gazdagíthatja anyagi javakkal a családját, ami növeli a leszármazottak túlélési esélyét. A populáció mérete tehát növekszik. Mivel pedig a tényezők erősítik egymást, az egész folyamat elég gyorsan végbemehet."

Harmincéves nagyszülők

A kutatók a héten publikálják eredményeiket a Proceedings of the National Academy of Sciences szakfolyóiratban. Elméletük komolyan alátámasztja az ún. "nagymama-hipotézist" - tette hozzá Caspari. A "nagymama-hipotézis" lényege, hogy a nagymamák nagy mértékben hozzájárulnak a nagycsaládok felemelkedésének és sikerességének esélyeihez.

Caspari és Lee közel 768 különböző emberi fosszíliát tanulmányozott, melyek között crő-magnoni, neandervölgyi, Homo Erectus illetve Australopithecus leletek is voltak. "Azt kerestük, hogy az idős egyedek milyen arányban fordulnak elő a különböző populációkban. Sok egyedet találtunk, mely magas kort ért meg, ám van egy pont, amelytől elődeink egyszerűen tovább kezdenek élni a többi főemlősnél. Mi ennek a pontnak az idejét és okait keestük" - mondta Lee és Caspari.

A kutatók a felnőtt korúak maradványait a fogazat alapján két csoportba osztották: a 15 évet, illetve a 30 évet megértek csoportjaiba. A korai emberi társadalmakban ugyanis az egyedek gyakran már 30 éves koruk körül nagyszülők voltak. "A maradványok között az idő előrehaladtával egyre több idős korút találtunk" - állítja Caspari. A felső paleolitikum (i. e. 50-10000) végén viszont az arány szembeszökően és hihetetlenül gyorsan megugrott.

Ez szorosan összefüggött a viselkedési változásokkal is. Ekkor jelent meg a szimbolikus ábrázolás, a művészet, az ékszerekkel való temetkezés. Az emberek elkezdték védelmezni az öregeket és gyengéket, illetve ekkortól profitálnak a tapasztalatból és mások segítségéből. "A mai, fiatalokra épülő társadalomban szép azt felfedezni, hogy igazából az idősek tettek azzá minket, akik vagyunk" - fejezte be Caspari.

Forrás: Érsebészet.blogter.hu