Az ellátandó célcsoport jellemzői, a feladatellátás szakmai tartalma, módja, a biztosított szolgáltatások formái, köre, rendszeressége, a gondozási feladatok jellege, tartalma

A Szociális igazgatásról és ellátásokról szóló 1993.évi III.tv.66§ -a értelmében az életkoruk, egészségi állapotuk, szociális helyzetük miatt rászorult személyekről – ha az alapszolgáltatás keretében nem lehetséges – állapotuknak és helyzetüknek megfelelő szakosított szociális intézményi formában kell gondoskodni. Az önmaguk ellátására nem vagy csak folyamatos segítséggel képes személyek teljes körű ellátásáról ápolást, gondozást nyújtó intézményben kell gondoskodni. Ennek keretében biztosítani kell: életkornak, egészségi állapotnak megfelelő elhelyezést, napi háromszori étkezést, ruházattal, textíliával való ellátást; hasznos és kreatív foglalkozást; a hitélet gyakorlását; az ellátotti jogok gyakorlásának lehetőségét.

Egészségügyi ellátás:

A gyógyító-megelőző ellátás része. Célja az egészség megőrzése, a betegség megelőzése, a beteg állapotromlásának megakadályozása, egészségének és munkaképességének helyreállítása, a gyógyíthatatlan beteg panaszainak enyhítése.

Szociális gondozás:

A gondozottak korának, egészségi állapotának, fogyatékosságának megfelelő – a korszerű ismereteket és technikai eszközöket felhasználó – fizikai és egészségügyi ellátás, pszichés gondozás és foglalkoztatás együttes alkalmazása. Célja, hogy a gondozottakat csak a szükséges mértékben – állapotuk és képességük szintjén – segítsük a mindennapi tevékenységeik végzésében.

Ápolás:

A beteg ember ellátása, segítése mindazon tevékenységek elvégzésében, melyek egészsége visszanyeréséhez, felépüléséhez (vagy békés halálához) hozzájárulnak, és amelyeket segítség nélkül is elvégezne a szükséges erővel, akarattal és tudással. Az ápolónak fel kell ismernie a fennálló vagy lehetséges betegségek, rendellenességek jeleit, az ápolt személy szükségleteit.

Pszichiátriai betegség kezelése, gyógyítás, állapot-megőrzés:

A lelki élet egyensúlyának megbomlásával járó, pszichiáter szakorvos által megállapított betegség. Az ilyen megbetegedésben szenvedő egyén alkalmazkodási nehézség, illetve képtelenség miatt esetleg a hétköznapi élethelyzeteknek sem tud megfelelni, ennek következtében veszélyeztetheti önmagát és környezetét. A pszichiátriai beteg ápolásra szorulhat: alapbetegsége és egyéb megbetegedése esetén.